Mikor aktuális a féregtelenítés?
Elsősorban az állatok egészsége, az állattartók (különösen a gyerekek!) és a szűkebb, ill. a tágabb környezet védelme, továbbá a férgek okozta közegészségügyi veszély csökkentése miatt kell, hogy a kutyák és a macskák féregtelenítését fontosnak tartsuk.
Közegészségügyi (zoonózis) veszély
A kutyák és a macskák ürülékével kijutó bizonyos parazita fejlődési alakok egy része veszélyes lehet az emberre is. Ezek közül a gyakoribb orsóféregfajok közül a Toxocara-fajok
szájon át bejutó fertőzőképes petéiből a az ember vékonybélben kikelnek a lárvák, és ugyanúgy vándorolnak, mint az idősebb kutyákban. Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára. Továbbá az 1-6 éves korú gyermekek jelentős hányadánál tapasztalható a nem élelmiszerként szolgáló anyagok időnkénti szájbavétele, ill. elfogyasztása pl.föld-, homok-(játszótéri homokozók!!), fű-evés. Az előzőleg említett vándorlás (larva migrans visceralis) során a lárvák a vérárammal különféle szervekbe jutnak. A lárváknak nagy az affinitásuk az idegszövethez, ezért ezeknek nagy hányada juthat az agyvelőbe, de esetenként a szembe is. Súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes peték felvétele után.
Közegészségügyileg fontos egyéb férgek
Van olyan fonálféreg (kampósféreg) is, amelynek a lárvái az ember bőrébe is be tudnak jutni, és a lárvák a bőr felületi rétege alatt vándorolva (larva migrans cutanea) bőrpírt, kiütést, viszketést okozhatnak. Szintén a kutya vékonybelében élősködő, lapos, néhány mm széles, esetenként 1-2 méter hosszú, ízekből álló galandférgek egyik faja is komoly közegészségügyi jelentőségű. A galandférgek fejlődéséhez a kutyán (mint végleges gazdán) kívül, féregfajoktól függően különféle (a parazita fertőző lárvájának kifejlődéséhez nélkülözhetetlen) köztigazdákra van szükség. A legjelentősebb galandféreg állat-és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretű (2,5-6 mm-es), ún. háromtagú férge, az Echinococcus granulosus.
Ez egyrészt a fertőzött köztigazdák (hazánkban főleg a sertés) belső szerveinek vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregrészeket (ízeket), petéket ürítő kutyával kontaktusba kerülő ember májában, tüdejében esetleg kialakuló hólyagférgek (hydatid tömlők) miatt fontos parazita.
Hazánkban a kutyák nyersen adott (ún. hydatid tömlőt tartalmazó), elsősorban sertésmáj elfogyasztásával fertőződhetnek. A galandférgek közül talán a leggyakoribb faj az ún. „uborkamagképű” (Dipylidium caninum), hiszen ennek fejlődéséhez szükséges köztigazda bolhák igen gyakoriak, csaknem “természetes társai” a kutyáknak (de a macskáknak is). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó féregízeket (ezek esetenként aktívan a végbél környékére is kivándorolnak, viszketést okozva =”szánkázik” a kutya) a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember úgy fertőződhet, hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhetnek. Elsősorban gyermekekben megtelepedve gyomor-bél panaszokat, toxikus termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhat ez a galandféreg. A különféle célból tartott kutyák száma Magyarországon is jelentős, így feltételezhetően nagymértékű a környezet szennyezettsége az állatok ürülékével kijutó élősködők miatt.
Toxoplasmosis
A macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy másképpen a „leghírhedtebb”, egy nagyon pici (kb. 10×12 μm) egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. Számos jogos félelem és téves információ van a köztudatban ezzel a szintén zoonózist okozó parazitával kapcsolatban. A fejlődése igen bonyolult, a macska és az ember fertőződése is több módon lehetséges. Az ember és az állatok toxoplasmás fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondható. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség azonban ritkábban fordul elő. A macska fertőződése a bélsárral a környezetbe ürülő oocystával és cystát tartalmazó nyers hússal (gyakran az egér, mint köztigazda elfogyasztásával) történhet. /Végleges gazdában teljes kifejlettségét éri el a parazita/. A macskák életükben rendszerint csak egyszer fertőződnek (80 %-uk immunissá válik az újrafertőződéssel szemben), az oocysták ürítése csak 1-2 hétig tart. Ugyanakkor egy macska naponta akár 10 millió oocystát is a környezetbe juttathat a bélsarával és ezek ott hosszú ideig megtarthatják fertőzőképességüket.
Ha a macska egyidejűleg más parazitával (pl. Isospora felis-szel) is fertőzött, vagy egyéb betegségben (pl. macskaleukózis) szenved vagy kortikoszteroidot kap, újabb fertőződés nélkül is folytatódhat az oocystaürítés. A toxoplasmák a melegvérű szervezetek maggal bíró, majdnem minden sejtjében szaporodhatnak, és a szövetek gyulladásos-elhalásos elváltozását okozhatják. A macskák esetében ritkán jelentkeznek tünetek (pl.: láz, dyspnoe, icterus, uveitis, retinochorioditis, izmok hyperaesthesiája, és a központi idegrendszer bántalmazottsága), illetve halálos kimenetelű betegség.
Veszélyes-e a terhes nőre a lakásban tartott macska a toxoplasmosis miatt?
A klinikus állatorvos gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy a macskatartót, aki esetleg terhes kismama, megfelelően tájékoztatnia kell arról, hogy veszélyt jelent-e állatának a tartása az anyára, illetve magzatára. Az ember fertőződésére több lehetőség van: cystákat tartalmazó nyers hússal (konyhai előkészítése során, pl.: ”fasírt”, tatár beefsteak készítése közbeni kóstolgatás stb.), valamint az oocystával szennyezett talajjal (kerti munka, mosatlan zöldség és gyümölcs elfogyasztása), és esetleg nem ápolt szőrzetű (szőrre tapadt oocysták) macska simogatása révén.
Ha az állat gazdája betartja a higiénikus állattartás szabályait és az állatát megfelelően ápolja, akkor a fertőzési kockázat minimálisra csökken. A macskaalmot 24 óránként cserélni kell, és ezt a tevékenységet ne a kismama végezze.
Fontos ügyelni arra, hogy a macska nyers hússal való etetését is kerüljék. Indokolt lehet (főként, ha fiatal a macska) a bélsárvizsgálat elvégzése azért, hogy megállapítsuk, nincs-e Toxoplasma-oocysta ürítés, valamint egyéb parazitás (pl.: Toxocara) fertőzöttség. Lehetőség van macskák esetében szerológiai vizsgálat elvégzésére is vérből, amely kimutatja, túlvan-e már a cica a Toxoplazma-ürítés néhány hetén.
Mivel védekezhetünk?
A kutyák és a macskák különféle belső élősködői elleni kezelésre vannak megfelelő hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyszerek (antiparazitikumok), amelyek rendszeres alkalmazásával nemcsak az állat fertőzöttségét csökkenthetjük, hanem az ember fertőződését is megelőzhetjük. Természetesen az állatok részére adható készítmények nem alkalmasak a fertőződött ember kezelésére. Sajnos az említett fajok fejlődési alakjaival fertőződött emberek kezelése néha rendkívül nehéz, akár kilátástalan. Ennek az is az oka, hogy az emberben ezek a férgek, egysejtűek elsősorban a különféle szövetekben tartózkodnak, vándorolnak, így a gyógyszerek nehezen érik el ezeket a fejlődési alakokat. A hangsúly az állatok rendszeres kezelésén van! Az adott parazita ellen a megfelelő szer kiválasztása, ill. ajánlása, valamint a szakszerű alkalmazáshoz a tanácsadás az állatorvos feladata, de a megfelelő eredmény eléréséhez az állattartó aktív és megbízható együttműködésére van szükség, hiszen gyakran az állat otthoni környezetében történik a kezelés.
A közegészségügyi veszélyt is csökkentő fontos ajánlások a kutya- és macskatartók számára a belső élősködők elleni védekezéssel kapcsolatban:
- Kölyköknél korai (már a 2 hetes kiskutyáknál és 3 hetes kismacskáknál!) és kéthetente rendszeresen ismételt féregtelenítés. Az orsóférgek közül az egyik faj (Toxocara canis) lárvái a kölyökkutya szervezetébe az ellés után kb. 20 napig a tejjel is bejuthatnak. Így ismételt (2-3 hetente) kezelés szükséges az újabb férgek kifejlődésének a megakadályozására. A szoptató anyaállatok a kölykeik nyalogatása során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt az anyákat is kezelni.
- Felnőtt állatok negyedévenkénti rendszeres féregtelenítése.
- Az alomból kikerülő kölykök szőrzetének lemosása (talált, befogadott kiskutyák, kismacskák esetében ez különösen fontos), még mielőtt a gyerekek az állatokhoz nyúlnának.
- A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása, lakásban a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Továbbá, ha már sétáltatják a kutyát, séta közben közterületen illik a kutya bélsarát egy velünk vitt nylonzacskóval felszedni és a legközelebbi kukába dobni.
- A macskaalomból a bélsár és szennyezett részek legalább naponkénti eltávolítása, a teljes alom legalább heti egyszeri cseréje.
- Nyers belsőség etetésének kerülése
- A kutyák távoltartása a játszóterektől és a parkok azon részétől, ahol gyerekek játszanak
- Rendszeres állatorvosi ellenőrzésre vinni az állatot (legalább évente) és bélsárvizsgálatot kérni akkor is, ha a tulajdonos semmi rendellenességet nem talál az állata egészségi állapotában ( a férgek látványos panaszt csak nagy tömegben okoznak, féreghajtás nélkül évekig élnek zavartalanul, láthatatlanul az állatban, és csak mikroszkópikus méretű petéik ürülnek ezrével a bélsárral)
- Az alapvető higiéniai szabályok betartása, többek között rendszeres kézmosás az állatokkal való foglalkozás közben és utána.
